Az Irgalmasság Királyának megjelenése 2026. január 25-én

Egy nagy arany fénygömböt látok, valamint két kisebb arany fénygömböt, amelyek a nagytól balra és jobbra lebegnek az égen. A nagy fénygömb középen van. Egy szép fény jön hozzánk tőlük. A nagy arany fénygömb kinyílik, és a fényben látom az Irgalmasság Királyát. Drága Vérének köntösét és palástját, valamint arany királyi koronáját viseli. Köntösén arany liliom indákat látok, és egy nagy arany palástszegélyt francia liliomokkal. Kezében egy nagy arany jogart tart, rajta egy kereszttel rubinból. Bal kezében a Vulgatát (Szentírást) tartja. Most a két kisebb fénygömb nyílik ki, és két angyal jön elő ezekből az arany fénygömbökből egyszerű ragyogó fehér köntösben. Fogják az Irgalmasság Királyának palástját, és énekelve fölénk terítik. El vagyunk ebben a palástban, mint egy sátorban rejtve. A szent angyalok ezt éneklik: „Nézzétek, Akihez senki sem fogható: a Menny Királya, meghalt értetek a keresztfán: a Menny Királya…”

Az Irgalmasság Királya közelebb jön hozzánk lebegve, a szent angyalok leteszik a királyi palástot, és letérdelnek a Mennyei Király előtt. Az Irgalmasság Királya ránk néz, és így szól:

„Az Atya és a Fiú – ez vagyok Én – és a Szentlélek nevében. Ámen. Kedves családom! Így nevezhetlek benneteket, mert naponta jövök hozzátok a szentmiseáldozatban, és ott ajándékozom nektek Testemet és Véremet. Ha magatokhoz veszitek, a családomhoz tartoztok. Éljetek szeretetemben, a megszentelő kegyelemben! Ma azért jöttem le a Mennyből, hogy nektek adjam szeretetemet, áldásomat és üdvösségemet. Én az Örök Atya Főpapja vagyok, Isten Fia vagyok, és gyermek alakjában jövök hozzátok, mégis Király vagyok. Én vagyok az Irgalmasság Királya. János keresztségekor az Örök Atya tanúságot tett Rólam, és nézzétek, mit mondtak rólam az apostolok!”

Most a Vulgata kinyílik a kezében, és látom benne a Zsidókhoz írt levél első és második fejezetét (Zsid 1-2):

‘1 ¹Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által. ²Ezekben a végső napokban a Fiú által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette. ³Ő Isten dicsőségének kisugárzása, lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmas szavával. Miután megtisztított minket bűneinktől, a Fölséges jobbjára ült a magasságban, (Zsolt 110,1) ⁴és annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. ⁵Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”? (Zsolt 2,7) És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz”? (2Sám 7,14) ⁶Majd, amikor bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, újra így szól: „Hódoljon előtte Isten minden angyala!” (MTörv 32,43G) ⁷Az angyalokat illetően ugyanis így szól: „Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává.” (Zsolt 104,4G) ⁸Fiát illetően pedig: „A te trónod, Isten, örökkön örökké áll; országod jogara az igazság jogara. ⁹Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett.” (Zsolt 45,7-8G) ¹⁰És: „Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. ¹¹Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, ¹²összegöngyölöd őket, mint egy köntöst, és elváltoznak, mint a ruha; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak.” (Zsolt 102,26-28) ¹³Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet” (Zsolt 110,1)? ¹⁴Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?

2 ¹Ezért még inkább figyelnünk kell mindarra, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. ²Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, ³hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, ⁴és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel.

⁵Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. ⁶Az egyik helyen valaki tanúságot tett erről: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? ⁷Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, ⁸és mindent a lábai alá vetettél.” (Zsolt 8,5-7) Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. ⁹Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, (Zsolt 8,5-7G) hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. ¹⁰Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre. ¹¹Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, ¹²amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek; a közösségben dicsérni foglak téged.” (Zsolt 22,23) ¹³És ismét: „Bízni fogok őbenne.” (Iz 8,17) És ismét: „Íme, én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott.” (Iz 8,18 G) ¹⁴Mivel tehát a gyermekek egyazon test és vér részesei, Jézus is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek hatalma van a halál fölött, az ördögöt, ¹⁵és megszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükön át rabszolgaságban tartott. ¹⁶Hiszen nem angyalokat karolt fel, hanem Ábrahám utódait karolta fel. (Iz 41,8-9) ¹⁷Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, (Zsolt 22,23) hogy irgalmas és hűséges főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, és kiengesztelje a nép bűneit. ¹⁸Mivel ő maga is kísértést szenvedett, segítségére tud lenni azoknak, akik kísértéssel küzdenek.’

Az Irgalmasság Királya ránk néz, és így beszél:

„Vajon melyik kinyilatkoztatás nagyobb, mint az Isten Fiáé? Kinyilatkoztattam Magam nektek, és ma is kinyilatkoztatom Magam, mert igém élő, mint ahogy Én élek. Voltam, vagyok és leszek örökké. Aki tehát azt mondja, hogy minden vallás egyforma, az nem ismer Engem. Én az Örök Atya Fia vagyok.”

Most a jogart a Szívéhez veszi, amelyet most nyitva látok a mellén, elevenen dobogni köntöse felett. Ezen a Szíven egy lángot látok, rajta kereszttel. Jogara drága élő Szívvérének hintőjévé válik. Az Irgalmasság Királya meghint minket és mindazokat, akik a távolban rágondolnak, és ez üdvösségünkért történik: „Az Atya és a Fiú – ez vagyok Én – és a Szentlélek nevében. Ámen.”

M.: „Uram, irgalmazz nekünk!”

Ezután az Irgalmasság Királya a következő imákat kéri, és mi imádkozunk:

„Oh, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a Mennybe az összes lelket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra!

Irgalmasság Királya, add nekünk a szentség és gyógyulás kegyelmét! Öntsd a béke kegyelmét minden szívbe!”

Az Irgalmasság Királya ránk néz, és így szól:

„Ha azt teszitek, amit mondok nektek, és kikönyörgitek a békét, béke fog lenni! Ezért szentelődjetek meg, és többé ne vétkezzetek! Bánjátok meg bűneiteket a szentgyónás szentségében, mert az kiengesztel titeket Velem! Ne azt nézzétek, amit tettetek, újból és újból! Bánjátok meg és keressétek a kiengesztelődést Velem ezen szent szentségen keresztül! Gondoljatok arra, hogy Én az Irgalmasság Királya vagyok! A vádló a sátán. Ez nem vagyok Én. Egyházam szentségeiben, amelyben élek, Hozzám találhattok. Jöjjetek, és lássátok kinyilatkoztatásom szépségét a Szentírásban, és nézzétek azt a szépséget, amelyet jövetelemben ajándékozok nektek! Bármit is tettetek, jöjjetek Hozzám, és karomba zárlak benneteket! Én vagyok az Irgalmas, ahogyan az rögzítve is lett. Gondoljatok erre!”

A Mennyei Király most rámutat, hogy ez az utolsó vacsorájának kelyhén, amelyet a valenciai székesegyházban tisztelnek, egy felirattal volt rögzítve: „az Irgalmas”. Az Irgalmasság Királya nagyra értékeli az irgalmasság kegyelmét. Az irgalmasság fontos Neki, ahogyan az is fontos Neki, hogy egymás között irgalmasak vagyunk. Tovább beszél hozzánk:

„Tisztítsátok meg szíveteket, és imádkozzatok a békéért! Adieu!”

M.: „Adieu, Uram!”

Az Irgalmasság Királya búcsúzóul még egyszer megáld minket:

„Az Atya és a Fiú – ez vagyok Én – és a Szentlélek nevében. Ámen.”

M.: „Dicsértessék Jézus Krisztus örökké! Ámen.” Ezután a Mennyei Király visszamegy a fénybe, és az angyalok is ugyanezt teszik. Mind eltűnnek.

Ezt az üzenetet úgy közöljük, hogy nem kívánjuk a Római Katolikus Egyház ítéletét elővételezni.

copyright © Manuela