Egy nagy arany fénygömböt látok, és mellette jobb felől egy kisebb arany fénygömböt. Szép fény jön le hozzánk. A nagy arany fénygömb megnyílik, és Szent Mihály főangyal jön hozzánk ebből a fényből. Úgy van öltözve, mint egy római katona, fehér-/aranyba, és arany szandált visel. Kardját az ég felé tartja. Szent Mihály főangyal a fején arany fejedelmi koronát visel, elöl egy ovális rubinnal. Bal kezében pajzsát tartja. Felénk tartja pajzsát, amelyen imája áll. Ez egy meghívás az imára, és mi imádkozzuk:

„Sancte Michael Archángele, defénde nos in práelio, contra nequítuiam et insídias diáboli esto praesídium. Imperet illi Deus, súpplices deprecámur: tuque, Princeps milítiae caeléstis, sátanam aliósque spíritus malígnos, qui ad perditiónem animárum pervagántur in mundo, divína virtúte in inférnum detrúde. Amen.”

Most látom, hogy piros hadvezérpalástot visel arany palástcsattal, amelynek formája egy oroszlánfej. Szent Mihály főangyal ránk néz, és így szól:

„Áldjon meg benneteket az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten! Ámen. Quis ut Deus! Én Szent Mihály főangyal vagyok. Az Úr trónjától jöttem hozzátok, mert ez az Úr akarata. Így tekintek rátok, és egy fontos üzenettel jövök hozzátok: ez a szívetek megtérése. Vigyétek ki ezt az üzenetet a világba! Mert nem csak én akarom a szívetek megtérését, hogy Isten akarata teljesüljön, Maga az én Uram, Jézus is óhajtotta ezt már tőletek. Ennek utánaolvashattok a Szentírásban; a Szentírásban és a Katolikus Egyház Katekizmusában. Mindkettő szent mű, amelyek a Mennybe vezető utatokon kísérnek benneteket. Nézzetek Uram hegyi beszédére: milyen fontos ez! Ott beszél az Úr erről a megtérésről. Az is fontos, hogy teljes szívetekből imádkozzatok!”

A Szentírásból – Máté 5,1-7,29:

‘^5,1A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ²ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:

³„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
⁴Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek.
⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek majd vele. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert irgalmat nyernek.
⁸Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent.
⁹Boldogok a békeszerzők, mert Isten fiainak fogják hívni őket.
¹⁰Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben. Így üldözték a prófétákat is, akik előttetek voltak.”

¹³„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapossák az emberek. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. ¹⁵Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. ¹⁶Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

¹⁷Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. ¹⁸Mert bizony, mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. ¹⁹Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi, és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. ²⁰Mert mondom nektek: ha a ti igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mehettek be a mennyek országába.

²¹Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre.« (Kiv 20,13) ²²Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja testvérének: »Oktalan«, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: »Bolond«, méltó a gyehenna tüzére. ²³Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: ²⁴hagyd ott adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor gyere felajánlani adományodat. ²⁵Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton, nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. ²⁶Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

²⁷Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne törj házasságot!« (Kiv 20,14) ²⁸Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében. ²⁹Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. ³⁰És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt, és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson.

³¹Az is megmondatott: »Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet«. (MTörv 24,1) ³²Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

³³Szintén hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!« (Lev 19,12) ³⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, ³⁵se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, (Iz 66,1) se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. (Zsolt 48,3) ³⁶A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, az a gonosztól van.

³⁸Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Szemet szemért, és fogat fogért«. (Kiv 21,24) ³⁹Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. ⁴⁰És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; ⁴¹és ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól el ne fordulj.

⁴³Hallottátok, hogy azt mondták: »Szeresd felebarátodat (Lev 19,18) és gyűlöld ellenségedet.« ⁴⁴Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, ⁴⁵hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. ⁴⁶Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? ⁴⁷És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? ⁴⁸Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

^6,1Ügyeljetek, hogy igaz voltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. ²Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ³Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

⁵Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ⁶Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. ⁷Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. ⁸Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.

⁹Ezért ti így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
¹⁰jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
¹²és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
¹³és ne vígy minket kísértésbe;
de szabadíts meg a Gonosztól.
¹⁴Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. ¹⁵De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

¹⁶Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. ¹⁷Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. ¹⁸Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

¹⁹Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. ²⁰Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. ²²A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, ²³de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség! ²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

²⁵Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? ²⁷Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életét egy arasznyival is meghosszabbítani? ²⁸És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak; ²⁹mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha pedig a mező füvét, amely ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? ³¹Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: »Mit együnk?«, vagy: »Mit igyunk?«, vagy: »Mibe öltözködjünk?« ³²Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. ³³Ti keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnap miatt; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a mának a maga baja.

^7,1Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. ²Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? ⁴Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor fogsz majd látni, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!

⁶Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.

⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. ⁸Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? ¹⁰Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?

¹²Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

¹³A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. ¹⁴S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. ¹⁶A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. ²⁰Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket. ²¹Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Nemde a te nevedben prófétáltunk, nemde a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?« ²³Akkor majd kijelentem nekik: »Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti, akik gonoszságot cselekedtetek!« (Zsolt 6,9G)

²⁴Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. ²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy rommá lett.”

²⁸Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömeget lenyűgözte a tanítása, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.’

A Katolikus Egyház Katekizmusából:

‘III. A megkereszteltek megtérése

1427 Jézus a megtérésre hív. E meghívás lényeges része az Ország meghirdetésének: „És betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Az Egyház igehirdetésében ez a meghívás elsősorban azokhoz szól, akik még nem ismerik Krisztust és az ő evangéliumát. Így a keresztség az első és alapvető megtérés fő helye. Az evangéliumban való hit és a keresztség által [Vö. ApCsel 2,38.] mond ellen az ember a gonosznak, s nyeri el az üdvösséget, azaz az összes bűnök bocsánatát és az új élet ajándékát.

1428 Krisztus meghívása a megtérésre állandóan visszhangzik tehát a keresztények életében. E második megtérés állandó feladat az egész Egyház számára, mely „bűnösöket foglal magába, egyszerre szent és mindig megtisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja”. [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.] E megtérésre törekvés nem pusztán emberi tett. A „töredelmes szív” [Vö. Zsolt 51,19.] mozgása ez, melyet a kegyelem vonz és indít, [Vö. Jn 6,44; 12,32.] hogy válaszoljon az irgalmas Isten szeretetére, aki előbb szeretett bennünket. [Vö. 1Jn 4,10.]

1429 Szent Péter megtérése Mestere háromszoros megtagadása után ezt tanúsítja. Jézus végtelenül irgalmas tekintete váltja ki a bánat könnyeit [Vö. Lk 22,61-62.] és - az Úr föltámadása után - Péter iránta való szeretetének háromszoros megerősítését. [Vö. Jn 21,15-17.] A második megtérésnek közösségi jellege is van. Ez mutatkozik meg a meghívásban, melyet az Úr egy egész egyházhoz intéz: „Tarts bűnbánatot!” (Jel 2,5.16).

Szent Ambrus a két megtérésről mondja: „az Egyháznak pedig van vize is, könnye is, keresztvize és bűnbánati könnyei”. [Szent Ambrus: Epistula extra collectionem 1 (41), 12: CSEL 82/3, 152 (PL 16, 1116).]

IV. A belső bűnbánat

1430 Miként már a Prófétáknál is, Jézusnál a meghívás a megtérésre és a bűnbánatra elsősorban nem a külső cselekedetekre irányul, a „zsákra és hamura”, böjtölésre és önmegtagadásokra, hanem a szív megtérésére, a belső bűnbánatra. Enélkül a bűnbánat cselekedetei terméketlenek és hazugok; ezzel szemben a belső megtérés e lelkület látható jelekkel való kifejezésére sarkall gesztusokban és bűnbánati gyakorlatokban. [Vö. Jo 2,12-13; Iz 1,16-17; Mt 6,1-6.16-18.]

1431 A belső bűnbánat az egész élet gyökeresen új iránya, visszafordulás teljes szívből Istenhez, a bűn elhagyása, elfordulás a rossztól, elkövetett gonosz cselekedeteink megtagadása. Ugyanakkor magában foglalja a vágyat és az elhatározást az élet megváltoztatására, reménykedve az isteni irgalmasságban és bízva az Ő kegyelmének segítségében. A szív e megtérését üdvös fájdalom és szomorúság kíséri, melyet az egyházatyák animi cruciatus-nak, a ‘lélek gyötrelmének’ és compunctio cordis-nak, a ‘szív bánkódásának’ neveznek. [Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 4: DS 1676-78; uaz, Canones de paenitentia, 5. kánon: DS 1705; Római Katekizmus, 2, 5, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-Pamplona, 1989.) 289.]

1432 Az ember szíve nehéz és megkérgesedett. Istennek az emberbe új szívet kell adnia. [Vö. Ez 36,26-27.] A megtérés elsősorban Isten kegyelmének műve, aki megteszi, hogy a szívünk visszatér Őhozzá: „Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk” (Siral 5,21). Isten adja nekünk az erőt, hogy újra tudjunk kezdeni. Amikor a szívünk fölfedezi Isten szeretetének nagyságát, megrendül a bűn szörnyűségétől és súlyától, és kezd félni attól, hogy bűnnel megbántsa Istent és elszakadjon Tőle. Az emberi szív megtér, ha föltekint arra, akit bűneink keresztülszúrtak. [Vö. Jn 19,37; Zak 12,10.]

„Tekintsünk Krisztus vérére, és megértjük, mennyire értékes Atyja számára; mert üdvösségünkért kiontva az egész világnak meghozta a bűnbánat kegyelmét.” [Római Szent Kelemen: Epistula ad Corinthios 7,4: SC 167, 110 (Funk 1, 108).]

1433 Húsvét óta a Szentlélek vádolja a világot a bűnről, [Vö. Jn 16,8-9.] tudniillik, hogy a nem hittek abban, akit az Atya küldött. De ugyanez a Lélek, aki fölfedi a bűnt, a Vigasztaló, [Vö. Jn 15,26.] aki nyújtja az emberi szívnek a bűnbánat és a megtérés kegyelmét. [Vö. ApCsel 2,36-38; II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 27-48: AAS 78 (1986) 837-868.] ’
 

Szent Mihály főangyal tovább szól hozzánk:

„Az Úr gyermeki bizalommal szólította Atyját, így kell nektek is ezt tennetek! Ne kiáltsátok: »Uram, Uram!«, hanem imádkozzatok szívetekkel, és egyesítsétek ezt a kiáltást, kéréseiteket a szívetekkel! Szeressetek teljes szívetekből, és imádkozzatok teljes szívetekből! Fontos, hogy ti ugyanígy imádkozzatok az Atyához a békéért. Ha a világ imádkozik a békéért teljes szívből és bűnbánattal a szívben, akkor hamarosan béke lesz. De ha nem tértek meg, és a bűn kerekedik felül, és a szívetek tovább keményedik, a háború ki fog terjedni.”

„Most megnyílik a kis arany fénygömb, és Szent Jeanne d’Arc jön elő ebből a fényből. Aranyvértbe van öltözve. Kezében a Vulgatát, a Szentírást tartja. Letérdel Szent Mihály főangyal elé, kezében a Szentírással, és kinyitja a Szentírást. Látom a helyet a Szentírásban, a Lukács 18,1-8-at:

‘¹Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni. ²Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. ³Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki többször elment hozzá és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!« ⁴Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: »Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.«” ⁶Az Úr így folytatta: „Halljátok, mit mond az igazságtalan bíró! ⁷Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” ’

Most Szent Jeanne d’Arc rám néz, és így szól:

„A kereszt szeretett barátai, fontos, hogy állandóan imádkozzatok. Amikor imádkoztok, Istennel beszélgettek, gondoljatok erre! Hogyan utasíthatna el titeket az Úr, ha teljes szívetekből állandóan és alázatosan kéritek Őt? Most tudjátok, mit muszáj tennetek, hogy béke jöjjön a földre. Még egyszer mondom nektek: ne harcoljatok földi fegyverekkel! A kezetekben lévő rózsafüzér Isten fegyvere. Az Úr iránti szeretetetek Isten egy nagy fegyvere. Amit tesztek, ne úgy tegyétek, mint egy gyorsan kialvó láng, hanem tegyétek azt az Úr iránti szeretetből! Ez a szeretet a szívetekben egykor mérlegre fog kerülni, és örökre megmarad. Minden más elmúlik. Gondoljatok arra, hogy a szeretetetek alapján lesztek megmérve!”

Szent Mihály főangyal így szól hozzánk:

„Hagyjatok el minden tévutat, és szeressetek! Ne törődjetek a korszellemmel! A korszellem pásztorai súlyos terhet hordoznak. Ti azonban maradjatok hűségesek! Gondoljatok arra, bármi is jöjjön, hogy én veletek vagyok, úgy ahogyan Uram és Üdvözítőtök akarja.”

(Saját megjegyzés: Ismétlem, amit Szent Mihály főangyal mond nekünk. Az utolsó mondatnál Szent Mihály főangyal kijavított, mivel azt mondtam: „ahogyan Uram és Üdvözítőm akarja”. Szent Mihály főangyal azonban ezt nem mondta, mivel neki nincs szüksége Megváltóra (Üdvözítőre). Csak nekünk, bűnös embereknek van Rá szükségünk. Szeretettel nézett rám, és egyszerűen azonnal megismételte a helyes mondatot: „ahogyan Uram és Üdvözítőtök akarja”. A történtek tanúja volt minden jelenlévő és a lelki vezetőm.)

Személyes közlés következik. Ezután Szent Mihály főangyal mindenkihez szól:

„Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok a békéért! Legyetek éberek, és ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A korszellem dicsérete romlandó – Isten szeretete örök!

Áldjon meg benneteket az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten! Ámen.”

Szent Mihály főangyal visszatér a fénybe, és Szent Jeanne d'Arc is így tesz. Mindketten eltűnnek.

Ezt az üzenetet úgy közöljük, hogy nem kívánjuk a Római Katolikus Egyház ítéletét elővételezni.
copyright © Manuela