|
A kegyelmekben gazdag Gyermek Jézus megjelenése
Arany fényt látok a fa felett. A fény kinyílik, és belőle a Gyermek Jézus jön ki prágai alakjában: lebegve jön ki. Arany koronát visel, sötét göndör a haja és kék szeme van. Vörös köntöse van, amely arany liliomokkal hímzett, és vörös palástja. Jobb kezében egy nagy arany jogart, bal kezében pedig az Aranykönyvet tartja. Most további két fényt is látok, melyek ugyancsak kinyílnak, egyet jobbra, egyet balra. Két angyalról van szó, akik a Gyermek Jézust kísérik egyszerű sima köntösben, vállig érő sötétszőke hajjal. A Gyermek Jézus mindannyiunkat megáld: „Az Atya és a Fiú – ez vagyok Én – és a Szentlélek nevében. Ámen. Találok-e még majd hitet közöttetek, amikor visszatérek? Kedves lelkek! Az Egyházat nagyon szorongatja a sötétség. Drága Vérem által váltottam meg a lelkeket. Úgy tűnik, sok lélek nincs tudatában ennek, és nem méltányolja. Én vagyok az Úr. Íme, mily nagyon visz titeket a sátán a kísértésbe! Örök Atyám törvénye mindörökké érvényes. És így küldte el az Örök Atya Legszentebb Édesanyámat. És ti nem hallgattatok Rá. Hogyan reagáltatok az üzenetére? Hozzátok arany jogarommal jövök, de azokhoz, akik zászlókat tűznek ki, azokat vasjogarral fogom kormányozni. Ők elveszik a szivárványt. Ez Örök Atyám szövetsége veletek. Ez az Örök Atya egyik jele, és az ellenség utánozza ezt a jelet. Hűséges gyermekeim ezt kiáltják: »Serviam!« (= szolgálni fogok!). Ők az Örök Atya gyermekei. De Ézsau gyermekei azt kiáltják ezzel az utánzott jellel: »Non serviam!« (= nem fogok szolgálni!). És nézzétek, Legszentebb Édesanyám oly gyakran szólt hozzátok a földön!” Közel jött hozzám, és arról beszélt, hogy sok lélek válaszol Legszentebb Édesanyja jelenéseire elvilágiasodott mozgalmak által „non serviam”-mal. Ez azért történt, mert az Istenanya hívását és kívánságát világszerte nem követték. Legszentebb Édesanyja azonban „serviam”-mal válaszolt az Örök Atyának. Emlékeztetett arra, hogy Legszentebb Édesanyja nagyon sírt a sievernichi jelenései idején is a gyermekbántalmazások miatt. Arra vagyunk hivatva, hogy megvédjük gyermekeinket. Bűneink, keményszívűségünk és kegyetlenségünk ma is könnyekre fakasztja az Istenanya szobrait és képeit, mivel a meg nem születetteknek, sőt gyakran még a gyermekeknek sincs hangjuk. A Mennyek Királya így szól: „Ma, a Drága Vér ünnepén, egész különösen gondolok a meg nem született gyermekekre. Nem halljátok a kiáltásukat? És ezért, miattuk, jelenek meg gyerekként. És nem szükséges kérdeznetek, miért jön hozzátok az Úr, az Üdvözítő gyermekként. A meg nem születettek meggyilkolása korotok ostora. A büntetőítéletben meg fogjátok hallani a meg nem születettek kiáltását. Az édesanyák méhe a meg nem született gyermekek sírjává válik. Tele kell lenniük szeretettel! Legszentebb Édesanyámat utánozzák az emberek. Ennek az utánzásnak és zavarodottságnak a »non serviam« a forrása.” Az Úr lüktető Szívére tekint, és így szól: „Emiatt lehetséges, hogy ma engeszteljetek, és továbbra is a jóvátétel érzületével imádkozzatok, hogy az Örök Atya eljövendő büntetőítélete enyhüljön. Ima, áldozat, bűnbánat! Mily nagyon örülök imátoknak!” A Mennyek Királya a Szentírásról beszél nekem. Az Írás azon helyéről beszél, ahol Őt egy nő drága olajjal kente meg. M.: „Tehát a Szentírásból vett részre gondolsz! Igen, ismerem azt. Ahol olajjal kennek meg Téged. Igen.” „Az emberek bűnbánata a lélek kenete, a lelkük kenete. És ezért bűnbánattal teli szíveket kívánok, amelyek Hozzám jönnek és a bűnbánat szentségét elfogadják.” Elmagyarázza nekem, hogy az őszinte bűnbánat az ember szívében a legértékesebb olaj, amellyel ez az ember megkeni a lelkét, és felkészíti azt az Örök Atya számára. Úgy volt az a nő is, akinek meg szabadott Őt kennie, tele volt bűnbánattal és odaadással. Nekünk is ugyanúgy bűnbánattal teli és áldozatra kész szívvel kell az Úrhoz járulnunk. Személyes közlés következik. A Gyermek Jézus kissé leereszkedik hozzánk, és az angyalok szélesre tárják palástját. Most látom nyitott Szívét. Igen, Szíve nagyon nagy lesz, és a Drága Vér hozzánk jut. Meghint minket Drága Vérével. Mindent meghint Drága Vérével. A kegyelmekben gazdag Kis Jézus így szól: „Oly nagyon szeretlek titeket! Maradjatok állhatatosak! Sok lélek fog elesni, mert nem hallgat az Atya szavára. Saját szavuk vezeti félre őket, saját akaratuk, amely egyesült a korszellemmel. A korszellem nem az Örök Atya Lelke, nem a Szentlélek. A korszellem a világ lelke. Ezért meg akarlak menteni, őrizni és erősíteni benneteket, hogy ne menjetek tönkre, és lelketek egykor az atyai házba találjon! Maradjatok hűek a Szentíráshoz! Ez az Örök Atya szava, az Én szavam és a Szentlélek szava. Tegyetek ismét jót, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok!” Az Úr beszél nekem a hitehagyásra vonatkozóan. M.: „Ennyire gonosz lesz? Ah! De teológiát tanultak. Egyáltalán nem értem ezt. Ezt nem tudom megérteni. És éppen értük kell különösen imádkoznunk?” A Gyermek Jézus így szól: „Imádkozzatok különösen a félrevezetett lelkekért! Megáldalak tehát benneteket: az Atya és a Fiú – ez vagyok Én – és a Szentlélek nevében. Ámen. Serviam! Adieu!” Az Úr eltűnik a fényben, akárcsak a két angyal. A fények kisebbé lesznek, és a Mennybe lebegnek, mígnem már nem látom őket. Imádkozunk: „Oh, Jézusom, bocsásd meg bűneinket...”, és imádkozzuk tovább a rózsafüzért.
Ezt az üzenetet úgy közöljük, hogy nem kívánjuk a Római Katolikus Egyház ítéletét elővételezni. copyright © Manuela
Függelék az üzenethez
Ézsau és az Aranykönyv
Montforti Szent Grignon Lajos Mária: http://ppek.hu/szalezi-pdf/Grignon_Lajos_Maria_A_tokeletes_Maria_tisztelet_facsimile.pdf – a fordító megjegyzése)
Részlet
’Szűz Mária az örök Atya minden gyermekének Anyja 29. Az Atyaisten a világ végéig Szűz Mária által akar magának gyermekeket nemzeni és így szól hozzá: „Lakozzál Jákobban”, v. i. végy maradandó lakást gyermekeimben és választottaimban, akiknek elöképe Jákob. 30. (…) A legcsalhatatlanabb és legkétségtelenebb ismertetőjel, amely az eretneket, a tévtanítót az igaz katolikustól megkülönbözteti az, hogy előbbi a Bold. Szűz iránt csak kicsinylést vagy közönyösséget tanusít, amennyiben szóval és példával nyíltan és titokban, sokszor szép ürügyek alatt igyekszik az ő szeretetét és tiszteletét kisebbíteni. Ő, az Atyaisten nem mondta Szűz Máriának, hogy ezekben lakozzék, ezek nem Jákob gyermekei! (…) A végső nagy harc, mely a Boldogságos Szűz és a sátán közölt folyik le (…) 54. De Isten tulajdonképp nem egy ellenségeskedést létesített, hanem többet, amennyiben nemcsak Mária és a sátán között szította ezt, hanem Mária ivadékai és a sátán ivadékai között is. Azaz, lsten ellenséges érzületet, titkos ellenszenvet és gyűlöletet létesített a Boldogságos Szűz igazi gyermekei és szolgái, és az ördög gyermekei és csatlósai között. Nem szeretik egymást, és semmi benső vonatkozás nincs közöttük. Béliál fiai, a sátán rabszolgái, a világ barátai (ezek egy és ugyanaz) mindeddig üldözték a Boldogságos Szűz hozzátartozóit és a jövőben még jobban fogják üldözni mint valaha, éppen úgy, mint Kain testvérét, Ábelt, vagy Ézsau Jákobot. Ezek az elvetettek, illetőleg a választottak előképei. Az alázatos Szent Szűz azonban mindig elragadja majd a győzelmet büszke ellenségétől, mégpedig oly fényesen, hogy széltiporja fejét, büszkesége székhelyét. Ő mindig leleplezi majd kígyói gonoszságát, felfedi pokoli álutait, megsemmisíti ördögi terveit, és a világ végéig megvédi és megóvja hűséges szolgáit borzalmas karmaitól. De Szűz Máriának a gonoszlélek fölötti hatalma különösen az utolsó időkben tűnik ki, amikor a sátán sarkai után leselkedik, azaz alázatos gyermekei és rabszolgái után, kiket Szűz Mária a sátán elleni harcra felhasznál. Ezek a világ szemében kicsinyek és szegények lesznek; mindenekelőtt megalázottaknak tűnnek fel, mint a sarok, eltaposottak és lenézettek lesznek, mint amilyen a sarok a többi testrész között. Ellenben gazdagok lesznek isteni kegyelemben, melyeket Szűz Mária bőségesen közöl·velük, nagyok és kiválóak Isten előtt szentségben, lángoló buzgalmuk kitünteti őket mások fölött, az isteni segítség pedig annyira viszi és támogatja őket,hogy Szűz Máriával egyesülten sarkuk alacsonyságával tiporják széjjel a sátán fejét és adják át a győzelmet Jézus Krisztusnak. (…) Rebeka és Jákob, az igazi Mária-tisztelet bibliai előképe (…) Jákob története 184. Ézsau eladta Jákobnak elsőszülöttségi jogát és Rebeka, a két testvér anyja, aki Jákobot jobban szerette, néhány év múlva egészen szent és titokzatos csellel biztosította fiának ezt a jogát. Izsák ugyanis érezte, hogy már nagy kort ért el, azért halála előtt meg akarta áldani gyermekeit. Elhívatta fiát, Ézsaut, akit szeretett és megparancsolta neki, hogy menjen el vadászni és készítsen neki ételt, hogy azután megáldja őt. Rebeka sietve értesítette Jákobot a történtekről és megparancsolta neki, hogy a nyájból két gödölyét hozzon. Miután a fiú azokat anyjának átadta, az elkészítette belőlük Izsák kedvelt ételét. Azután felöltöztette Jákobot Ézsau ruháiba, melyek nála voltak megőrzés végett. Kezét és nyakát befödte a gödölyék bőrével, hogy a vak atya - Jákob hangja ellenére is - a szőrös kezek érintésénél azt vélje, hogy ez annak fivére, Ézsau. És valóban, Izsákot meglepte a hang, melyben Jákob hangját vélte felismerni, és ezért közelebb szólította. Miután megérintette Jákobnak szőrrel fedett kezét, azt mondta, hogy a hang ugyan Jákobé, de a kezek, Ézsau kezei. Azután evett, majd megcsókolta Jákobot, mialatt érezte ruháinak illatát. Végre megáldotta őt, az ég harmatát és a föld termékenységét kívánta neki; testvéreinek fejévé tette és áldását e szavakkal zárta: „Legyen átkozott, aki téged átkoz, és szálljon áldás arra, aki téged áld.” Alig fejezte be Izsák szavait, belépett Ézsau az elejtett vaddal, hogy atyja megáldja őt. A szent pátriarka elcsodálkozott, mikor világos lett előtte, ami történt. De távol attól, hogy tettét visszavonja, helyben hagyta és megerősítette azt, mert a történtekben világosan felismerte lsten ujját. Ekkor Ézsau hangosan fölkiáltott, amint a Szentírás mondja, nagy hangon csalással vádolta öccsét, és kérdezte atyját, vajjon csak egy áldása van-e? Ebben a jelenetben, amint a szentatyák megjegyzik, Ézsau előképe azoknak, akik Istent és a világot egyesíteni, az ég és a föld vigasztalásait egyszerre szerelnék élvezni. Izsák meghatódva Ézsau panaszaitól, végül őt is megáldotta, de csak földi áldással, amennyiben őt testvéreinek szolgálatára rendelte. Erre Ézsaut oly ádáz gyűlölet fogta el Jákob iránt, hogy csak atyja halálát várta, hogy testvérét megölje. Jákob nem is menekült volna meg a haláltól, ha édesanvia, Rebeka, gondoskodásával és jótanácsával meg nem óvja. (…) Ézsau magatartása Rebekával szemben és az elvetettek magatartása Szűz Máriával szemben 185. Mielőtt ezt a szép történetet megmagyaráznám, meg kell jegyeznünk, hogy minden szent egyházatya és írásmagyarázó szerint, Jákob Jézus Krisztusnak, Ézsau pedig az elvetetteknek előképe. Hogy ezt belássuk, elég, ha közelebbről megvizsgáljuk egyiknek is, másiknak is cselekvési módiát és magatartását. a) Ézsau az idősebbik testvér, testileg erős és izmos volt, ügyes és gyakorlott a nyíllövésben és a vadászatban. b) Bitkán volt otthon és egyedül erejében és ügyességében bízva, csak kint dolgozott a szabadban. c) Nem erőltette meg magát különösen, hogy anyjának, Rebekának kedvében járjon. d) Oly mohó volt, hogy egy tál lencsefőzelékért eladja elsőszülöttségi jogát. e) Kainhoz hasonlóan tele volt irigységgel testvére, Jákob iránt és a végsőkig üldözte őt. 186. Figyeljük meg most az elvetettek mindennapi magatartását. (…) 189. d) Az elvetettek eladják elsőszülöttségi jogukat, vagyis a Mennyország örömeit egy tál lencséért, vagyis a földi örömökért. Akárcsak Ézsau, nevetnek, isznak, esznek, mulatnak, játszanak, táncolnak stb., anélkül, hogy igyekeznének magukat a mennyei Atya áldására ·méltókká tenni. Egyszóval, csak a földre gondolnak, csak a földet szeretik, csak a földért és a földi örömökért dolgoznak, és pillanatnyi élvezetért, hiú dicsőségért eladják a keresztségben nyert kegyelmet, ártatlanságuk ruháját, mennyei örökségüket. (…) Jákob magatartása Rebekával szemben és a választottak magatartása Szűz Máriával szemben (…) 196. Figyeljük meg most a választottak mindennapi magatartását: a) Otthon tartózkodnak édesanyjuknál, v.i. szeretik a visszavonultságot, benső életet élnek. Imára és elmélkedésre adják magukat, de Édesanyjuknak példája szerint és az Ő társaságában, Akinek egész szépsége bensejében van, és Aki egész életén keresztül a visszavonultságot, az imádságot és az elmélkedést szerette. Bár néha megjelennek kint a világban is, de csak azért, hogy lsten akaratának és Édesanyjuknak engedelmeskedve, állapotbeli kötelességeiket teljesítsék. Ha kifelé végzett munkájuk mégoly nagynak tűnik is fel, mégis sokkal többre becsülik azokat a munkákat, melyeket bensejükben, Szűz Máriával egyesülve végeznek, mert itt tökéletességük nagy müvén dolgoznak, melyhez hasonlítva minden más munka csak gyermekjáték. Míg néha fivéreik és nővéreik kifelé nagy erővel és tudással, szép sikerrel, a világ tetszése és dicsérete mellett dolgoznak, ők a Szentlélek világosságánál megismerik, hogy sokkal dicsőségesebb, előnyösebb és kellemesebb, példaképükkel, Jézus Krisztussal elrejtve maradni, visszavonultan élni, Édesanyjuk iránti teljes és tökéletes engedelmességben, mint önállóan a természet és a kegyelem csodáit művelni, amint azt sok Ézsau megteszi. „Dicsőség és gazdagság van házában.” lsten dicsősége és az emberek gazdagsága van Szűz Mária házában. (…) 198. (…) Engedelmeskednek Neki, ahogy Jákob követte anyjának, Rebekának tanácsait, amikor az így szólt hozzá: „Fiam, kövesd tanácsomat” - vagy a vendégek a kánai menyegzőn Szűz Mária szavait: „Tegyetek meg mindent, amit Fiam mondani fog nektek.” Mivel Jákob engedelmeskedett anyjának, mintegy csodálatosan elnyerte az áldást, melyben természetszerűen nem részesült volna. Mivel a vendégek a kánai me-nyegzőn követték Szűz Mária tanácsát, Jézus Krisztus első csodájával tüntette ki öket, amennyiben szentséges Anyjának kérésére a vizet borrá változtatta. Ugyanígy mindazok, akik az idők végéig a mennyei Atya áldásában részesülnek és Isten csodatetteire méltókká lesznek, ebben a kegyelemben csakis Szűz Mária iránti tökéletes engedelmességük által részesülnek. Az elvetettek ellenben elveszítik ezt az áldást, mert nem vetik magukat alá a Boldogságos Szűznek. (…) Szűz Mária magatartása gyermekeivel és szerető rabszolgáival szemben 201. (…) 1. Szereti őket. „Szeretem azokat, akik engem szeretnek.” Szereti őket: a) mert igazi Édesanyjuk, és az édesanya mindig szereti gyermekét, méhének gyümölcsét. b) Szereti őket hálából, mert Szűz Máriát, mint jó Anyjukat igazán szeretik; c) Szereti őket, mert lsten is szereti őket, mint választottait: „Jákobot szerettem, Ézsaut azonban gyülöltem.” d) Szereti őket, mert egészen Neki szentelték magukat, mert ők az Ő része és öröksége: „Vedd Izraelt örökségedül.” 202. Gyengéden szereti őket, gyengédebben, mint az összes anyák együttvéve. Egyesítsétek, ha tudjátok, az összes anyák természetes szeretetét gyermekeik iránt az egész világon és helyezzétek azt egyetlen anya szívébe egyetlen gyermeke iránt, ez az anya bizonyára mindenekfelett szeretné gyermekét. És mégis igaz marad, hogy Szűz Mária sokkal gyengédebben szereti gyermekeit, mint ez az anya szeretné gyermekét. (…) 4. Megvédi és oltalmazza őket. 210. A negyedik szolgálat, melyet Szűz Mária gyermekeinek és hű szolgáinak tesz, abban áll, hogy ellenségeik ellen megvédi és oltalmazza őket. Rebeka gondoskodásával és éberségével megmentette Jákobot a veszedelmektől, melyekben forgott, főleg a haláltól. Bátyja, Ézsau ugyanis annyira gyülölte és irigyelte őt, hogy bizonyára megölte volna, mint egykor Kain az öccsét, Ábelt. Szűz Mária, a választottak jó Édesanyja, mint a tyúk a csirkéit, elrejti őket oltalmának szárnyai alá. Beszélget velük, leereszkedik hozzájuk és elnéző gyengeségeik iránt. Körülöttük van, hogy a karvaly és keselyű ellen megvédje őket. Félhet-e az az ember ellenségtől, akit százezer főnyi rendezett hadsereg vesz körül? Még kevésbbé kell félnie Szűz Mária hű szolgájának, kit az Ő oltalma és uralkodói hatalma őriz. A jó Édesanya, a mennyország hatalmas Uralkodónője, inkább elküldené az angyalok milliónyi seregét, hogy szolgái egyikének segítségére legyen, semhogy azt mondhassák, hogy Szűz Mária hű szolgáját, aki Benne bízott, legyőzte ellenségeinek gonoszsága, száma és ereje. (…) A szentáldozásnál 267. Ha elkészültél Jézus Krisztus fogadására, mondd a Miatyánk után háromszor: Domine, non sum dignus etc. Uram, nem vagyok méltó stb. Első elmondás után mondd mintegy a mennyei Atyának, hogy nem vagy méltó egyszülött Fiát magadhoz venni rossz gondolataid és hálátlanságod miatt, ilyen jó Atya iránt. De tekintsen szolgálójára, Szűz Máriára: „Ime, az Úr szolgálóleánya” – Aki helyetted mindenért kárpótolja Őt és Aki neked Fensége iránt nagy bizalmat és tökéletes bátorságot ad. „Tökéletesen megerősítettél a bizalomban.” 268. Mondd a Fiúistennek: Domine non sum dignus etc. Uram, nem vagyok méltó stb. Nem vagy méltó arra, hogy Őt fogadd, hiábavaló és rossz szavaid és szolgálatában tanusított hűtlenséged miatt. De azért kérd Őt, hogy könyörüljön rajtad, mert Anyjának és a te Anyádnak házába akarod Őt vezetni. Mondd neki, hogy nem hagysz fel e kéréssel, míg be nem tér hozzád. Kérd Őt, hogy keljen fel, és jöjjön el nyugvó helyére és szentségének bárkájába. Mondd Neki, hogy bizalmadat nem saját érdemeidbe, erődbe és előkészületedbe helyezted, amint azt Ézsau tette, hanem egyedül édes Anyádba, Szűz Máriába, mint egykor Jákob, aki csupán anyjának, Re-bekának gondoskodásában bízott. És habár te is Ézsau és bűnös vagy, mégis közeledni merészelsz Szentségéhez, Édesanyjának érdemeire támaszkodva és azokkal felékesítve.’
Függelék az üzenethez
Ézsau a Bibliában
Mózes
első könyve – Teremtés könyve 21Izsáknak azonban könyörögnie kellett az Úrhoz feleségéért, mivel meddő volt. Az Úr meg is hallgatta, és megadta Rebekkának, hogy foganjon. 22A magzatok azonban viaskodtak méhében, mire ő azt mondta: »Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom?« Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat.
23Az
Úr azt felelte: 24Amikor aztán eljött a szülés napja, íme, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében. 25Az, aki elsőként született meg, vöröses volt és egészen szőrös, mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak. 26Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki. 27Amikor felnövekedtek, Ézsauból ügyes vadász és mezőt járó ember lett, Jákobból pedig csendes, sátorban lakó ember. 28Izsák Ézsaut szerette, mert jóízűeket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette. 29Amikor Jákob egyszer főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről, 30így szólt hozzá: »Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok!« – Emiatt nevezték el őt Edomnak (azaz Vörösnek). – 31Jákob azt mondta neki: »Add el nekem érte az elsőszülöttségedet!« 32Ézsau azt felelte: »Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség!« 33Jákob erre azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget. 34Miután így kenyeret, és lencsefőzeléket kapott, evett és ivott, aztán elment, és csekélységnek tartotta, hogy eladta az elsőszülöttséget.
Jeremiás könyve 49. fejezet
7Edomról.
8Meneküljetek,
forduljatok meg,
9Ha
szüretelők jönnek hozzád,
10Mert
én lemeztelenítettem
Ézsaut,
11Hagyd
csak árváidat, én tartom életben őket, 12Mert így szól az Úr: Íme, akikre nem vonatkozik az ítélet, hogy kiigyák a kelyhet, bizony, mégis kiisszák; akkor te büntetlenül maradhatsz? Nem maradsz büntetlenül, hanem bizonyosan ki fogod inni! 13Mert magamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy borzadállyá, gyalázattá, iszonyattá és átokká lesz Boszra, és városai mind örök romokká lesznek.«
Abdiás jövendölése 1. fejezet 1Abdiás látomása.
2Ezt
mondja az Úr Isten Edomról:
3»Íme,
kicsinnyé teszlek a nemzetek között,
4Szíved
kevélysége felfuvalkodottá tett téged,
5De
ha oly magasra emelkedsz is, mint a sas,
6Ha
tolvajok törnének be hozzád,
7Ámde
mennyire átkutatják majd
Ézsaut,
8A
határig űznek majd téged,
9»Nemde
azon a napon
10És
megijednek majd hőseid, Temán,
11Az
öldöklés miatt
12mivel
szemben álltál vele azon a napon,
13Ám
ne nézd megvetően testvéred napját,
14Ne
hatolj be népem kapuján
15Ne
állj az utakra,
16Mert
közel van az Úr napja
17Mert
amint ti ittatok az én szent hegyemen,
18De
Sion hegyére szabadulás jön,
19És
Jákob háza tűz lesz,
20Birtokba
veszik a déli vidéket,
21És
Izrael fiainak ez az elhurcolt serege
Malakiás jövendölése 1. fejezet 1Jövendölés. Az Úr szava Izrael ellen Malakiás által. 2»Szeretlek titeket – mondja az Úr –, de ti azt mondjátok: ‘Miben mutatod meg szeretetedet irántunk?’ – Nemde Ézsau a testvére volt Jákobnak? – mondja az Úr –, és én mégis Jákobot szerettem, 3Ézsaut pedig gyűlöltem, és hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a sakálok pusztaságává. 4Ha Edom azt mondja: ‘Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult’ – erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! ‘Gonoszság országá’-nak nevezik majd őket, és ‘olyan népnek, melyre örökké haragszik az Úr.’ 5Saját szemetek látja majd ezt, és magatok mondjátok: »Nagy az Úr Izrael határain túl is!«
Pál apostol rómaiaknak írt levele 9. fejezet 6Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; 7és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«.(Ter 21,12) 8Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak. 9Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«.(Ter 18,10) 10Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, 11mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –, 12nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája«,(Ter 25,23)
13amint
írva van:
»Jákobot szerettem,
Ézsaut
pedig gyűlöltem« .
Levél a zsidóknak 12. fejezet 14Békességre törekedjetek mindenkivel és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. 15Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon, és így sokan megfertőződjenek. 16Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét. 17Mert tudjátok, hogy később is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt. 18Ti ugyanis nem érinthető és lángoló tűzhöz járultatok, nem forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, 19harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige, 20mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: »Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg«; 21s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: »Megrémültem és reszketek«. 22De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, 23az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé. 25Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! 26Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is«. 27Ez a »Még egyszer« a változékony dolgok eltűnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthetetlenek. 28Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk, 29mert emésztő tűz a mi Istenünk.
|