2021. június 13., vasárnap, Melkizedek

A szentmisében, az átváltoztatás után láttam egy ünnepélyesen, de szokatlanul öltözött, nagyon karcsú, fehér hajú és szakállú férfit. Gazdagon díszített arany-fehér fejfedőt viselt, elöl egy arany kerek pajzs volt rajta. Sajnos nem tudtam felismerni a feliratot.

Alsó ruhája fehér volt, hosszú ujjú. Fölötte egy római kazulához hasonlót viselt, amelyet hegedűsnek is neveznek, egy brokát miseruhát, amilyent a katolikus papok viselnek. Ez azonban nem lekerekített volt, hanem szögletes. Rojtokkal volt díszítve és valami aranyból készült dologgal, amit sajnos nem tudtam megfelelően felismerni. Mellén gazdagon díszített efódot viselt (arannyal és drágakövekkel). Valami zsinórszerű dolog volt a ruha ujjai köré tekerve.

Így szólt:

„Nézd, én Melkizedek vagyok, a Mindenható Isten egy ismert papja. Az Ószövetség idején éltem a földön. Az Úr küldött engem hozzád.”

Most láttam, hogy Melkizedek mindkét kezében egy nagy könyv egy-egy felét tartja. A könyvnek pompás, vörösre festett bőrből készült borítója volt, amely egy szép nagy arany keresztes dombornyomással volt díszítve. Sajnos ez középen szét volt választva. Tehát már nem egy könyv volt, hanem egymástól elszakadt két rész.

Melkizedek így szólt:

„Szét akarják ezt szakítani.”

Tovább beszélt:

„Ne szomorkodj, és ne válj bátortalanná! Sok ember és Istennek szentelt fog elbukni. Nézz bele a Szentírásba! Nézd, mit mondanak János jelenései: 144000-en üdvözülnek. Minden megjövendölésre került már a Szentírásban. Be fog teljesedni.”

Ezt az üzenetet úgy közöljük, hogy nem kívánjuk a Római Katolikus Egyház ítéletét elővételezni.

copyright © Manuela

János jelenései
 

7. Isten szolgáinak megjelölése

¹Ezután négy angyalt láttam, akik a föld négy sarkán álltak, és akik feltartóztatták a földnek négy szelét, hogy ne fújjanak sem a földön, sem a tengeren, és egyetlen fára sem. ²Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: ³„Ne ártsatok a földnek, sem a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” ⁴Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak, akiket megjelöltek, Izrael fiainak valamennyi törzséből. ⁵Júda törzséből tizenkétezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer; ⁶Áser törzséből tizenkétezer; Neftali törzséből tizenkétezer; Manassze törzséből tizenkétezer; ⁷Simeon törzséből tizenkétezer; Lévi törzséből tizenkétezer; Isszakár törzséből tizenkétezer; ⁸Zebulon törzséből tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer. ⁹Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből: a trón és a Bárány előtt álltak, hosszú fehér ruhába öltözve, és a kezükben pálmaág. ¹⁰Hangosan ezt kiáltották: „Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, (Iz 6,1) és a Báránynak!” ¹¹Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva így imádták Istent: ¹²„Ámen! Áldás, dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek, örökkön örökké! Ámen.” ¹³Ekkor megszólalt az egyik vén, és azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a hosszú fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” ¹⁴Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. (Dán 12,1; Ter 49,11) ¹⁵Ezért állnak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és a trónon ülő (Iz 6,1) beborítja őket oltalmával. ¹⁶Nem éheznek többé és nem szomjaznak, nem éri őket többé a nap heve, sem bármiféle forróság, (Iz 49,10) ¹⁷mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti és az élet vizének forrásához vezeti őket, (Zsolt 23,1-2; Jer 2,13) és Isten letöröl szemükről minden könnyet.” (Iz 25,8)

2-8: Azok, akiket Isten pecsétjével megjelölnek, nem esnek bele a nagy hitehagyásba. A hűtlen Dán törzsét Manasszé váltja fel.

9-17: Bár Izrael kiválasztottjainak száma már nagy volt, egyetlen számrendszer sem képes megbecsülni a pogány világból megmentettek számát. Örök, gondtalan boldogság vár rájuk Isten háza népének tagjaiként.

14. A Bárány és kísérete

¹Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva (Ez 9,4) az ő neve és az ő Atyjának neve. ²Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés, (Ez 1,24) s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. ³Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. ⁴Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, bárhová megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése, ⁵és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.

1-5: Ez a 144000 (egy hatalmas, mégis jól meghatározott sokaság szimbóluma) nem ugyanaz, mint a 7,4-ben szereplő. Énekük nehéz, mégis kedves. Énekelni és folyamatosan Isten Bárányának díszkíséretét alkotni mindkét nemhez tartozó szűzi lelkek kiváltsága, akik már itt lent osztatlan odaadással Krisztusnak szentelték magukat.

Melkizedek:

Ter 14 ¹⁸Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert ő a magasságbeli Isten papja volt.

Zsid 7. Krisztus és Melkizedek

¹Mert ez a Melkizedek, Sálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. ²Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve először is azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Sálem királya, (Ter 14,17-20) azaz a békesség királya; ³apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké. (Zsolt 110,4) ⁴Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott! (Ter 14,20) ⁵Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám testéből származtak; ⁶az viszont, aki nem tartozik őseik közé, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéreteket kapta. (Ter 14,20) ⁷Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. ⁸Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él. ⁹Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet; ¹⁰mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje. (Ter 14,17)

¹¹Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna – a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon, (Zsolt 110,4) aki nem Áron rendje szerint való? ¹²Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék. ¹³Akiről ugyanis mindezt mondják, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. ¹⁴Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júda törzséből származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott Mózes. ¹⁵Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonló más pap támad, ¹⁶aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. ¹⁷Mert így szól a tanúságtétel: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsolt 110,4) ¹⁸Egy korábbi törvény megszüntetése annak erőtlensége és használhatatlansága miatt történik. ¹⁹A törvény ugyanis nem vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk. ²⁰S amennyiben ez nem eskü nélkül történt – mások ugyan eskü nélkül lettek papokká, ²¹ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr és nem bánta meg: Te pap vagy mindörökké” (Zsolt 110,4) ²²– annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus. ²³S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, ²⁴neki, mivel örökre megmarad, (Zsolt 110,4) örökkévaló a papsága. ²⁵Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.

²⁶Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél; ²⁷akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. ²⁸A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút. (Zsolt 2,7; 110,4)

3: A Szentírás nem említ Melkizedek részéről sem apát, sem anyát, sem születést, sem halált, sem utódokat. Ilyen módon hasonló Krisztushoz, akinek nincs apja a földön, aki nem Lévi leszármazottja, aki utódok nélkül örökkévaló pap.

10: Ábrahám Lévi dédapja volt.

1-28: A hitükben ingadozó keresztények megerősítése érdekében a szerző megcáfolhatatlan bizonyítékot hoz fel arra vonatkozóan, hogy ostobaság lenne a mózesi törvénytől vagy a levita papságtól várni az üdvösséget. Krisztus személyében birtokoljuk az egyetlen igazi Főpapot, akit maga Isten nevezett ki örökre ünnepélyes eskü által.